alvásparalízis (versfilm)
Ez a vers egyszerre testesíti meg számomra a tényleges alvásparalízisben tapasztalt élményeimet, illetve mindazon “megfagyásaimat”, amelyeket a hétköznapok folyamán még mindig hajlamos vagyok átélni a kritikusabb pillanataimnál.
Ezt a megfagyást egyre inkább képes vagyok egy folyamatos mozgásba fordítani, ennek nagyobb bizonyítéka pedig nem is lehetne annál, hogy most ezt a videót látjátok és hallhatjátok!:)
Hálásan köszönöm a barátaimnak, akik nélkül ez a videóprojekt nem jöhetett volna létre ebben a formában❤️❤️
vers: Réti Adrián (
@pyylen )
rendező, operatőr, vágó:
Anna Hofmeister
@completementfou
sound design: Réti Adrián, Chris Krakoczki
sound mixing: Chris Krakoczki
@chriskrakoczki
szöveg:
“mindig úgy mosolygok,
ha észreveszed megint,
milyen formában is létezem.
próbalok ragyogni, forogni:
napra, az életre,
ágyamban éjszaka
a hajnalig ropogni.
karjaim nem bírják:
felhevült zsibbadás.
alvásparalizisbe zuhanok.
komfortom démonná válik.
a falak szinére is
ördögöt festek.
majd ha végre felkelek,
legyűröm a feszületet.
kivasalom ráncaim,
felvarrom szakadt elmém
lógó darabjait.”
