the year is #2006
i intentionally drop out of university, where i’m studying trade and marketing, without telling my parents, because i hate it. i want to do modeling instead. about eight years later, i will earn a journalism degree, but for now, i’m full of anxiety, unable to tell my parents about my decision.
my first modeling agency shuts down, so i start looking for a new one. i travel to japan and spend one month in tokyo, but the market isn’t good for me, so i leave and go to osaka instead. i live alone, counting the days until i can go home. then i meet a couple from hungary, and i start spending time with them as a third wheel. we go to kobe on the weekends. i start running in japan, but i hate it. i can’t imagine that one day i’ll actually love it.
after three months in japan, i go home. in the summer i travel to italy with my family, not knowing this will be our last summer vacation together as a family.
in september, i travel to singapore. i lose 6 kg in two months, otherwise, they’ll send me home. i don’t want that. i develop an eating disorder, but despite everything, i love it there. i don’t have a smartphone, so i read and write a lot. i make friends from all over the world and work for incredible clients.
i go home for christmas and spend time with my family. i can’t believe i’m traveling the world, it feels like a huge privilege. i’m grateful, but modeling isn’t good for my mental or physical health - of course i don’t talk about this when they interview me about modeling. still, i continue doing it for another nine years.
i document all of my travels and experiences with my digital camera. then my computer dies. everything’s gone. except some blurry email attachments that you can now see here. unexpected hero of this story: gmail.
#throwback
Kedves Papa 🤍 az utolsó nagyszülőm voltál, és bár 93 évet töltöttél a földön, mégis olyan hamarnak tűnik a távozásod. biztos vagyok benne, hogy büszkén hagytál itt bennünket, hisz az életed minden volt, csak nem mindennapi… akárcsak te.
mindent megjavítottál, amit csak lehetett (és amit nem kellett volna, azt is). volt, hogy a régi babakocsinkból kapagépet eszkábáltál, de egy balatoni nyaralót is felépítettél, ahol a mai napig a legszebb emlékeimet őrzöm. a mamát angyalkádnak nevezted, de a szomszédasszonyokat is kedvelted. házi pálinkádról legendák terjengtek, mert senki se tudta, vajon miből főzted őket. a legfrissebb halászlevelet is te készítetted, hisz - unokáid bánatára - a medencében úsztattad előtte a hozzávaló pontyokat.
történeteink rólad végtelenek, mindenkinek van legalább egy, aminek Jóska bácsi a főszereplője… biztosra mentél, hogy ne felejtsünk el Téged.
a világutazó ezermester, aki végtelenségig tudta hallgatni a sváb zenét. ez voltál nekem Te.
jó utat a mindenségbe! 🕊️
